Az Eyes to the Sun három saját útját járó alkotó találkozási pontja, ritka érzékenységről és mélységről tanúskodó zenei dialógus. A Grammy-díjas argentin zongorista, Leo Genovese két partnere ebben a formációban a szintén argentin szaxofonos, Camila Nebbia, illetve az osztrák dobos, Alfred Vogel. Spontán módon, csendes intenzitással kibontakozó zenéjük megfoghatatlan textúrákból, gesztusokból és lírai töredékekből áll össze. Az Eyes to the Sun külső és belső tájakat egyaránt sugalló műsora a jelenlét iránti elkötelezettségből születik, a három zenész beszélgetése pedig költői visszafogottsággal és világló szabadsággal buzdítja arra a hallgatót, hogy félrenézés helyett a nap felé fordítsa a tekintetét. 

A Szabó Dániel Trió műsorának gerincét a zenekarvezető kompozíciói alkotják. Kaleidoszkóp, azaz színesen kavargó változások gyors egymásutánja – akár így is jellemezhetnénk azt a repertoárt, amelyet mégis egységgé formál a szerző személyiségéből fakadó, sajátos nyelvezet. Múltbeli történetek, pillanatnyi benyomások, emlékfoszlányok, érzések és érzetek inspirálják a darabokat. Dániel az afro-amerikai ritmusok szövevényes struktúrájában vagy a jazz összetett harmóniavilágában éppolyan otthonosan mozog, mint a közép-kelet-európai, klasszikus és népzenei nyelvezetben. Talán az irodalom, a színház- és filmművészet iránti szeretetének és érdeklődésének köszönhető, hogy a zenéje szinte mindig történetet mesél, amely, fusson akár egy vagy több szálon, tele van feszültségekkel, oldásokkal, határozott, szinte megszemélyesülő karakterekkel és sokszor a vizualitást is megidéző atmoszférákkal. Ebbe a gazdag világba vezeti be a közönséget ezen az estén a Szabó Dániel Trió.

Groovy neofolk Budapest nyolcadik kerületéből, ahol a magyar népi hangszerek eltévedtek az elektronikus zene útvesztőiben. Elszabadult extázis, szokatlan ritmusban lüktető groove-ok, melankolikus elmerengés, bennük vidáman megélt pillanatokkal. A Zajnal zenéje egy utazás, amiben a zenekar tagjai kézenfogva körbevezetik és végigtáncoltatják a hallgatóságot a saját, kissé furcsa belső világukban, hogy ne legyenek annyira egyedül benne. A basszusgitár és a cajon szolgáltatja a groove-ok alapját, ehhez társul az erdélyi pásztorfurulya minden szőrösségével és finomságával, citerával és a dorombbal – bár nem egészen úgy, ahogyan a folkrendőrség elvárná. A hosszas népzenetanulás következtében szakadt rá a zenekarra az a dallamvilág, amitől amennyire menekül, annyira nem tud szabadulni. Meglepő zenei fordulatok, bensőséges és enyhén disszonáns atmoszférák, ősi tánczene: azaz groovy neofolk. A Zajnal ezen a koncerten új kislemezét mutatja be Hess madár címmel. A közel húszperces zenei folyam három része során a zenekar egyre mélyebbre ereszkedik a motívumokban, amelyek az egész trilógiát átszövik. Egy instrumentális történet, amelynek az elmeséléséhez szükség van elcsendesedésre és bensőséges pillanatokra is – a koncerten a zenekar ezt az oldalát fogja előtérbe helyezni. Az est vendégművészével, Olivier Gémin-nel egy nemzetközi alkotótáborban ismerkedtek össze. A virtuóz francia csellista az elmúlt néhány évet különböző népzenék tanulásával töltötte, miközben járta világot. Szerencsés találkozásuknak második alkalommal lehetünk fültanúi.  

A Big Fish kvartett a Dancing Birds trió és Léa Ciechelski szaxofonos együttműködéséből született. A projekt eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy a négy zenész fejet hajtson a 20. század olyan nagyságai előtt, mint Paul Motian, Ornette Coleman vagy Chris Lightcap, ám munkájuk hamar személyesebb irányt vett, amelyben valamennyiük kompozíciós megközelítései helyet kaphatnak. Elmélyült, mégis súlytalan, erőteljes, mégis játékos zenéjükben a szaxofonhang énekel, kiáltozik és suttog, míg a ritmusszekció biztos kézzel vezeti a „nagy halat” a hullámokon. A Transcendent Triptych trióban az európai jazz három jeles képviselője a régi-, a klasszikus és a népzene segítségével alkotja újra a modern avantgárd jazz fogalmát. Ávéd János, David Six és Tilo Weber együttműködésének ötlete 2022-ben született az európai jazz legfontosabb találkozási pontján, a brémai Jazzahead! fesztiválon, majd ezután hosszú időn át érlelték új kompozícióikat. Repertoárjukban a zene anyagi természetén túli, transzcendens tartalom felfedezését tűzik ki célul, előre rögzített, illetve spontán zenei formák meghosszabbításának útján. A koncerten új alkotásaik mellett első albumuk anyagát mutatják be, amely 2025 áprilisában jelenik meg a BMC Records gondozásában.

A Wakan trió közös munkájának első kézzelfogható gyümölcse a Being Dantès című album: egy olyan kompozíciókból álló repertoár, ahol magától értetődő, ismerős dallamvonalak komplex és egyedi szerkezetekben keresik útjukat. Az anyagot Alexandre Dumas regényének első része ihlette, amelyben a bebörtönzött tengerész, Edmond Dantès fokozatosan átalakul, hogy aztán Monte-Cristo grófjaként születhessen újjá. A hangzó életképek egy olyan világba vezetnek el, ahol a szigorú falak közé zárt főhős számára a csend és a legapróbb neszek érzékelése együtt bontakoztatja ki a létezés egy merőben új dimenzióját. Tomorrow Is Minimalist. Three Independent Motions. Tall, Infinite, Microscopic. A T.I.M. fény és árnyék, akusztikus és elektronikus hangzások között oszcilláló zenéje népdalokon, improvizációkon és gyermekien játékos szövegeken keresztül járja körül a véletlenszerűség fogalmát, az emlékezet működését és annak felbomlását. Mi lesz a szépségből, amikor elmúlik? Mi lesz az emlékből, ha már végül azt is elfeledjük? Egy olyan korban, amikor fajok és kultúrák kihalásával szembesülve a nemnövekedésre kellene törekednünk, a T.I.M. zenében hirdeti, hogy a minimalizmusé a jövő. A triót két norvég avantgárd zenész, Karoline Wallace és Inger Hannisdal, illetve a francia zongorista, Sébastien Palis alkotja, aki egyben repertoárjuk szerzője is. A zenekar új albuma 2026 folyamán jelenik meg a BMC Records gondozásában.

A szaxofon lenyűgöző mestere, Christoph Monniot olyan francia jazzlegendák zenésztársa, mint Daniel Humair és Bernard Lubat, zenekarvezetőként és zeneszerzőként pedig a jazz nagy újítóinak örökségét és az európai improvizációs szcéna vívmányait egyesíti. Új kvartettje sajátos megközelítésből kapcsolódik Keith Jarrett, Cannonball Adderley és Dave Brubeck munkásságához. Noha Monniot a jazzkvartett jól bevált felállására épít, túl is lép azon, és az elektronika, az atonális zene és a szabad improvizáció felé tágítja nyelvezetét – így születik a Hypersensitivity képlékeny zenéje, amely törékeny egyensúlyt tart rögzített szerkezetek és improvizáció, érzelmek tüze és önmérséklet között. A kalandvágyó nagybőgős, Pascal Niggenkemper egy évtizedet töltött kísérletezéssel New Yorkban, míg a franciaországi Aveyronban pedig a tér és az idő iránti érzékenységét finomította. The Ocean Within Us nevű kvartettje előző júniusban mutatkozott be a Jazzdor berlini kiadásán, és kisvártatva újjá is alakult a brazil populáris zenében is jártas Mariá Portugal, a Berlin hangulatát textúrákba öntő Liz Kosack és a riffek athéni bázisú mestere, Nicky Kokkoli részvételével. Beszédet, elektronikus feldolgozásokat, groove-ot és szabad improvizációt ötvöző zenéjük épp annyira valószínűtlen, mint amilyen szédítő világot nyit meg a hallgató számára. A The Ocean Within Us a Jazzdor produkciója.

Generációjának egyik legismertebb hegedűse, Clément Janinet nemcsak a jazzben járatos, hanem a játékmódok és stílusok innen merített szabadságát előszeretettel használja arra is, hogy a kortárs, világ- és tradicionális zene vidékein kalandozzon. Európai kvartettjében úgy terjeszti ki régebb óta aktív zenekarai – köztük a BMC Recordshoz szorosan kötődő Ornette Under the Repetitive Skies és La Litanie de Cimes együttesek – esztétikáját, hogy az új repertoárt más kultúrákból származó zenészek kezére bízza. A Garden of Silences a szabad improvizáció, a barokk, a populáris és a repetitív zene találkozási pontjait keresi és teremti meg. Beszélgetésük, amelyet Dave Douglas Charms Of The Night Sky című albumának hangszerelése inspirált, felszabadítja magát a zenei korszakok és műfajok kötöttségei alól: Monteverdi, Buxtehude és Dowland öröksége a svéd nyckelharpa világával, burjánzó improvizációk a mikrotonális zenével, a népdalok és -táncok szájhagyománya pedig a kortárs kamarazenével száll építő vitába. Az együttes új albuma 2026 folyamán jelenik meg a BMC Records kiadásában. Dés András számára a jazz megélt demokrácia: egy bizalmon, nyitottságon és elmélyült hallgatáson alapuló kollektív folyamat. Martin Eberle, Philipp Nykrin és Kenji Herbert személyében olyan társakra talált, akik egyedi megszólalásuk, kíváncsiságuk és kreatív szellemük révén egységben, mégis szabadon mozgó csapatot alkotnak. A nemzetközileg elismert Unimportant Things című album után a kvartett idén márciusban a Decisions We Make című lemezzel jelentkezik, ismét a BMC Records kiadásában. A 49 perces, töretlen zenei ívként elgondolt album a megkomponált anyagokat nyílt zenei terekkel szövi össze, ahol a spontaneitás, a kockázatvállalás és a játékos interakciók valós időben bontakozhatnak ki. Ahogy Gabriel Kahane írja a Decisions We Make kísérőszövegében: „Az album egyaránt hat az értelemre és a szívre: dúdolható dallamok, táncolható groove-ok, és egy óriási zsírkrétakészlet színvilága itatja át. Épp annyira kamarazene, mint jazz, és ennél is több – formai csoda.”

Gyárfás Attila és Gabriel Zucker útja 2017-ben, New Yorkban keresztezte először egymást. Kontinenseken átívelő együttműködésük egy ambiciózus duóprojektben ölt testet, amelynek egyedi szinergiája rövid, ám annál intenzívebb próbaidőszakokból születik. A néha hangversenyzongorával és hi-fi rendszerrel, máskor szikár dobszettel, szintetizátorral és egyetlen hangszóróval operáló együttes hangzások elképesztő skáláját képes megszólaltatni: a komplex, kontrapunktikus kamarazenei szakaszokat zajos, improvizált hangterek követik, hogy a zenei folyamat aztán Zucker egy panaszos altatódalával folytatódjon. Idén tavasszal a duó koncertjei Zucker új lemezanyaga, a Confession köré szerveződnek, amely novemberben jelent meg a Boomslang Recordsnál, vendégként pedig régi zenészbarátjuk, Bam Rodriguez is csatlakozik hozzájuk.    

Gil Evans zenekarvezető és hangszerelő együttműködése Miles Davisszel a Miles Ahead 1957-es stúdióalbummal óriási távot járt be, de még innen is volt tovább. Három közös lemezük – és előzményként a Birth of the Cool felvételek – az egyetemes jazztörténet abszolút vonatkoztatási pontjait jelentik. A Miles Ahead a szárnykürtön játszó Davist állítja a középpontba, csak ő szólózik. A nagyzenekart Evans kiléptette a hagyományos big band szerepből, szimfonikus hangszerek és darabok repertoárba olvasztásával a modern jazz új, szimfonikushoz közelítő szépségideálját teremtette meg, amit a közönség és a kritikusok azonnal szívükbe zártak. A Modern Art Orchestrának is ez az ideálja: a klasszikus felé nyitni a jazz talaján állva. Bár a lemezborítót Davis kérésére később megváltoztatták, mire új címet adtak neki (Miles Davis+19), már legenda lett, így a cím mégis a régi maradt. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

A hetvenes évek soul- és funkzenéjében gyökerező tánczenét játszó Kéknyúl 2008-as alapítása óta egyedülálló színfoltja a hazai klub- és fesztiválkörforgásnak. A csapat hangzását egyfelől Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs – védjegyének számító – Hammond orgonája, másfelől Andrew Hefler szenvedélyes, karakteres, óceántúli éneke határozza meg, amelyet kiegészít a hat másik egyenrangú muzsikus által szőtt izgalmas zeneszövet telivér fúvósszólamokkal, vagány gitárokkal és sok vokállal.  

A Budapest Afro Ska Orchestra fiatal muzsikusokból alakult, akiknek zenéje Afrika ösztönöket éltető lüktetéséből és az improvizáció játékosságából táplálkozik. Koncertjeiken azt a fajta könnyedséget keresik és közvetítik, amely képes a hallgatót mosolyra fakasztani és önfeledt táncra késztetni, ugyanakkor teret adnak a hangokban való elmélyülésnek is. Hangzásuk a tradíciókból építkezve, mégis frissességre törekedve igyekszik megszólítani saját korosztályuk mellett minden nyitott generációt.

A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. Friss, elementáris erő buzog erről a lemezről, amelynek már a bekonferálása is legendás: We have something special down here in Birdland this evening – mondja a mikrofonba Pee Wee Marquette. És az is volt, valami nagyon különleges. Ezt a konferálást mixelte a Cantaloop-ra az US3. Blakey legalább olyan fantasztikus zenekarvezető, mint dobos, bár a verővel is iskolateremtő volt óriási crescendókra épített, vihart keltő szólóival. A zongorista Horace Silver itt még a Blakey kvintett tagja, de később együtt megalapítják a Jazz Messengerst. Leginkább Blakey-ék által születik meg a Blue Note-hoz köthető hangzásideál, ami évtizedekig a jazz alapképlete lett az egész világon, és ma is épp olyan friss, mint 1953-ban. 

Gereben Zita nemrég megjelent negyedik lemeze, a Catch the Feeling felszabadultan és őszintén engedi szárnyalni az inspirációt: a dalok ezúttal szabadon, mindenféle műfaji megkötés nélkül formálódtak. Az eredmény egy sokszínű, örömteli zenei világ, amelyben az R&B, a jazz, a blues, a rock, a pop és a neo-soul elemei keverednek, miközben minden dal megőrzi az énekesnő egyedi hangját és személyes előadásmódját. A változatos hangzásvilág mögött jelen van a zenekar közös energiája is, amely a stúdióban éppúgy létrejött, mint a színpadon. A Catch the Feeling így nemcsak egy album, hanem vibráló, szívből jövő örömzene: minden hallgató megtalálhatja benne a saját pillanatát, és „elkaphatja az érzést”, ami a dalokból árad. A hazai zenei élet rendkívül sokoldalú énekes-dalszerzője 2009-ben alapította saját zenekarát. Az első jazzlemezüket követően (Ready for the sun) a második, Our Places című albumuk populárisabb hangvétele tovább növelte a zenekar rajongótáborát, a harmadik, Az én fesztiválom elnevezésű lemez pedig magyar nyelvű dalokkal lepte meg a közönséget. Gereben Zita számos hazai formációval dolgozott együtt: az Emil.RuleZ! és a Gringo Sztár tagja volt, és közreműködött a Modern Art Orchestra, a Transform Quintet, a Random Trip vagy a Nagy János Trió produkcióiban. Emellett a mozifilmek világába is tett kiruccanásokat, olyan betétdalokkal és kisebb szerepekkel, mint például a Boldog születésnapot, a Magyar vándor és a Majdnem szűz. Zenekara a hazai szcéna elismert és tehetséges muzsikusaiból áll; a rendkívül összeszokott csapat bátran nyúl a legkülönfélébb zenei stílusokhoz, amelyekből egyedi hangzást alakít ki, és lendületes, szórakoztató estjeiken nagy szerephez jut az improvizáció szabadsága is.  

A Shalosh hatodik, What We Are Made Of című albumával befelé fordítja figyelmét: mélyre ás saját zenei DNS-ébe, nyomába eredve mindazoknak a hatásoknak, ösztönöknek és érzelmi erőknek, amelyek a többéves együttműködés és turnézás során a zenekar közös nyelvét formálták. Az eredeti kompozíciókban és merészen újragondolt coverekben a nyers groove, a lírai elmélkedés és a gátlástalan intenzitás pillanatai alakulnak egymásba. A jazz nem műfaji keretként jelenik meg, hanem nyitott és állandó változásban lévő megközelítésként, amely a rock, a klasszikus zene és a populáris dalok elemeinek harmonikus együttélését biztosítja a trió fókuszált hangzásvilágában. Az élő előadás még inkább kiemeli a lemezanyag rugalmas, szeszélyes és közlékeny természetét, amelyet három zenész kivételes kémiája táplál. A lemez az ACT kiadásában jelenik meg idén márciusban.  

Három, a lélegzet által megszólaltatott hangszer, háromféle alt: a 3grams egy bensőséges, csupán énekhangokból és szaxofonból álló trió hangzásával kísérletezi ki repertoárját. A szaxofonos-zeneszerző Luise Volkmann által alakított formáció műsorában akadálytalanul folyik egymásba a popdalok, a kortárs zene és a szabad improvizáció világa, miközben darabjaik hol lírai, hol humoros, hol sóvárgó hangon szólalnak meg. A 3grams különlegessége azonban nem merül ki a szokatlan összeállításban, hiszen még színpadra sincs szükségük a játékhoz: adtak koncertet erdőben, Gothenburg központi pályaudvarán, vagy a városon átbiciklizve. A jazztrió és hangművészeti performansz között egyensúlyozó együttes a koncert napjaiban lemezt is rögzít a BMC Records számára.

A katalán klarinétos, énekes és zeneszerző, Carola Ortiz könnyedén mozog a tradicionális zene, a jazz és a kortárs alkotóművészet között. Hangjának kifejezőerejét és hangszeres tudását arra használja, hogy kultúrák, esztétikák és zenei nyelvek között képezzen hidakat – művészi identitása a Mediterráneumban gyökerezik, mégis nyitott az egész világra. Duókoncertjeinek vezérfonalát Cantareras című albumának anyaga adja, amelyet a multiinstrumentalista Àlex Guitart társaságában mutat be. A 2023-ban megjelent lemez az Ibériai-félsziget tradicionális zenéjét alkotja újra sajátosan női nézőpontból, bensőséges és minimalista hangzásvilágában az ibériai és keleti hangszereket, illetve az improvizatív, az elektronikus és a modális zene finom árnyalatait vegyítve.  A koncert az Institut Ramon Llull és a JAZZ I AM támogatásával valósul meg, a Catalan Jazz On Tour program keretében.  

A Christian Marien Quartett új, Beyond the Fingertips című albuma utólagos szerkesztői munka nélkül készült, egyetlen, megismételhetetlen együttzenélést megörökítve. Az együttes koncertjeit is ugyanez a megközelítés jellemzi: a négy kockázatkész és pajkos gondolkodású zenész játékában még a hibák és a tökéletlenségek is a zenei folyamat szerves részévé válnak. Az általuk bejárt erőteret a meghatározott szerkezet és a szabadság, az elvont motívumok és a zsigerekre ható swing, a káosz és a nyugalom egymásnak feszülése határozza meg. Marienhez az európai improvizációs szcéna kitűnő tagjai társulnak, akik nem ragaszkodnak semmilyen előzetes koncepcióhoz, hanem megbíznak a pillanat ihletésében. A zene így egy megfoghatatlan dimenzióban bontakozik ki – az ujjhegyeken túl.   

A bécsi Slowklang trió hangzását a tántoríthatatlan szaxofonszólam, az elektromos basszusgitár és a pedálbasszus eredeti kettőse, illetve precíz, mégis könnyedén lebegő énekhang teszi egyedülállóvá. Az együttes 2024-ben megjelent debütáló albuma, a Mindscapes a hagyományos dalformák határait tágítja ki azáltal, hogy az atmoszférikus írásmódot a kortárs improvizáció elemeivel vegyíti. A törékeny, bensőséges pillanatok és az erőteljes, feszültségteli, groove-os szakaszok között egyensúlyozó zene immerzív hangtereket hoz létre, lelassításra, elmélyült hallgatásra és elmélkedésre hívva a hallgatót.  

A 2012-ben alakult JÜ az elragadtatás zenéjét játssza: sokszor szigorúnak tetsző, néha kifejezetten repetitív örvénylésből kibontakozó témáik, a pszichedelikus és noise rockból, némi folkból és telivér power jazzből egyszerre táplálkozó kompozícióik hihetetlen energiákat hordoznak. A zene felidézi a látszólag különböző indíttatású műfajok egymásra találásának aranykorát, de a JÜ a nyilvánvaló reminiszcenciákon túl korántsem a késő hatvanas, kora hetvenes évek fúziós zenéinek felidézésében utazik: a hangszerek lehetőségeinek kitágítása által a folyamatos jelenből egyenesen a jövőbe röpíti a transzba ejtett közönséget. Ezen az estén az együttes Horváth Áron Junior Prima-díjas cimbalmossal kiegészülve fedezi fel az ismeretlent.

A Baló Sámuel Trió repertoárját főként a zenekarvezető saját szerzeményei alkotják, amelyeket benyomások, hangulatok, tapasztalások, emlékek ihlettek, és amelyek gyakran merítenek a modális jazz és a népzene világából. Az együttes koncertjei során nagy hangsúlyt kap a szabadság és a spontaneitás, miközben játékuk a zenei tradíciókból táplálkozik – így válik minden előadás egy pillanatban születő, mégsem parttalan zenei felfedezéssé, nagy teret engedve az improvizációnak és a zenei párbeszédnek. A 2020 tavaszán alakult zenekar szívesen hív vendégeket is ebbe a párbeszédbe – ezúttal a magyar etnojazz meghatározó képviselője, Dresch Mihály csatlakozik hozzájuk.

A német dobos-zeneszerző, Mareike Wiening nemzetközileg elismert kvintettje élén mutatja be legújabb, Shifting Perspective című műsorát. A Wiening tanulmányévei alatt megalakult zenekar az eltelt több mint egy évtized során különleges transzatlanti együttműködéssé nőtte ki magát: két tagja New Yorkban, míg három Ausztriában és Németországban él, így az amerikai és európai szcéna impulzusai egyaránt formálják a kvintett művészi útját. Hangzásviláguk a dallamokon, a pontosan artikulált ritmusokon és az árnyalatokra való érzékenységen alapul, és a kamarazenei textúráktól a lírai megszólalásokon át a groove-orientált szakaszokig terjed. Élő előadásaik magvát a dinamikus és természetesen alakuló zenei dialógus képezi, amelyet egyfelől a precizitás, másfelől a váratlan pillanatokra való nyitottság jellemez.  

A Miles Ahead egybeöltött különféle anyagokat, Gil Evans egy évvel később viszont Gershwin Porgy and Bess című operájának feldolgozásával egy operát szabott át totálisan lenyűgöző koncertté. Az 1958-es felvételekből árad a belső feszültség, holott Evans nagyon visszafogottan kezeli a zenekart, a Summertime-ban felülmúlhatatlanul csak egy dallamfoszlányt, lendületes tempóban összesen hét hangot tesz a kíséretbe, azt ismétlik. Közben a trombita által megjelenített hős azt hiszi, szabadon mozoghat, de a kíséret monotóniája által rossz előérzetünk támad – miközben még merünk gyönyörködni a szépségben. Az I Loves You Porgyban a feszültség már óriási, pedig alig van mozgás a kíséretben, szinte áll. Davis trombitájának az érezhetően sebezhető hangja démonikusan vonja magára a figyelmünket, akár éppen a mesélőt, akár valamelyik címszereplőt személyesíti meg. Szólista és zenekar, újítás és hagyomány, klasszikus és jazz; a legendás lemez összetett céljai a Modern Art Orchestra számára is mindmáig követendőek. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

A Miles Ahead egybeöltött különféle anyagokat, Gil Evans egy évvel később viszont Gershwin Porgy and Bessének feldolgozásával egy operát szabott át totálisan lenyűgöző koncertté. Az 1958-es felvételekből árad a belső feszültség, holott Evans nagyon visszafogottan kezeli a zenekart, a Summertime-ban felülmúlhatatlanul csak egy dallamfoszlányt, lendületes tempóban összesen hét hangot tesz a kíséretbe, azt ismétlik. Közben a trombita által megjelenített hős azt hiszi, szabadon mozoghat, de a kíséret monotóniája által rossz előérzetünk támad – miközben még merünk gyönyörködni a szépségben. Az I Loves You Porgyban a feszültség már óriási, pedig alig van mozgás a kíséretben, szinte áll. Davis trombitájának az érezhetően sebezhető hangja démonikusan vonja magára a figyelmünket, akár éppen a mesélőt, akár valamelyik címszereplőt személyesíti meg. Szólista és zenekar, újítás és hagyomány, klasszikus és jazz; a legendás lemez összetett céljai a Modern Art Orchestra számára is mindmáig követendőek. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

Szabó Máté a legutóbbi, Drippey Mátéval közös duókoncertje után ismét az egymás zenei világából kiinduló attitűd mentén tesz kísérletet a megszólalás tágítására. Az olykor szeptetté bővülő zenekar ezzel a szemlélettel nyit teret a zenei folyamatok kibontakozásához. Az együttes tagjai a Zeneakadémia zenekari gyakorlatai és koncertjei során találkoztak először. Az egymást inspiráló közegben hamar érezhetővé vált egy sajátos, közös hangzás megszületésének lehetősége, amely nemcsak az egyéni megszólalásokból, hanem a kollektív figyelemből és reakciókból táplálkozva fejlődik. Ez az élmény indította el a zenekarvezetőt a kifejezetten erre a formációra írt, saját kompozíciókból álló repertoár kialakításához. A szextett zenéjének alapja a témákon belüli és azon túli, jelen idejű gondolkodás és az élő formaalakítás. A darabok keretei teret hagynak a spontán zenei döntéseknek, párbeszédeknek és a közös időérzékelésnek, ahol a klasszikus, jazz-, népzenei és kortárs zenei hatások egy folyamatosan alakuló, személyes nyelv részeként jelennek meg. A koncert ennek a közös hangzásnak egy aktuális lenyomata lesz. Olyan zenei folyamat, amelyben a kompozíció és az improvizáció természetes módon kapcsolódik össze, és ahol a forma nem feltétlenül előre rögzített, hanem a figyelemből és az együttjáték intenzitásából születik meg.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Miles Davis és Gil Evans örökbecsű albumai közül a Grammy-díjas Sketches of Spain lett a leghamarabb platinalemez, de ezzel dolgoztak a stúdióban a leghosszabb ideig. Több impulzus is érte az ibériai zene felől Davist, felesége elvitte egy flamenco estre, ami óriási hatást tett rá, de az egyik darab már a valamivel korábbi Kind of Blue-n, a korszakalkotó lemezükön is felbukkan. Ráadásul a Columbia lemeztársaság akkor már autentikus spanyol népzenét is kiadott, amivel Evans behatóan foglalkozott. Az Aranjuezi Concerto, Rodrigo gitárversenyének egyik kibővített tétele királyian hömpölyög az elején, ezután népdalfeldolgozások és egy Villa-Lobos-téma, valamint egy Evans-komponálta flamenco-parafrázis is felcsendül. Evans maximalizmusa meghozta a kívánt eredményt, Davis hírneve pedig az egeket ostromolta, még a world music fogalmát is sokan idáig vezetik vissza. A trombitás teljesen kimerült érzelmileg a végére, hiszen apait-anyait beleadott, miközben a turnézást sem hagyta abba. Életében csak egyszer adott retrospektív műsort korábbi lemezeiből, amikor néhány hónappal a halála előtt az Evansszal készült albumok műsorából Quincy Jones zenekarával adott koncertet Montreux-ben. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

Miles Davis és Gil Evans örökbecsű albumai közül a Grammy-díjas Sketches of Spain lett a leghamarabb platinalemez, de ezzel dolgoztak a stúdióban a leghosszabb ideig. Több impulzus is érte az ibériai zene felől Davist, felesége elvitte egy flamenco estre, ami óriási hatást tett rá, de az egyik darab már a valamivel korábbi Kind of Blue-n, a korszakalkotó lemezükön is felbukkan. Ráadásul a Columbia lemeztársaság akkor már autentikus spanyol népzenét is kiadott, amivel Evans behatóan foglalkozott. Az Aranjuezi Concerto, Rodrigo gitárversenyének egyik kibővített tétele királyian hömpölyög az elején, ezután népdalfeldolgozások és egy Villa-Lobos-téma, valamint egy Evans-komponálta flamenco-parafrázis is felcsendül. Evans maximalizmusa meghozta a kívánt eredményt, Davis hírneve pedig az egeket ostromolta, még a world music fogalmát is sokan idáig vezetik vissza. A trombitás teljesen kimerült érzelmileg a végére, hiszen apait-anyait beleadott, miközben a turnézást sem hagyta abba. Életében csak egyszer adott retrospektív műsort korábbi lemezeiből, amikor néhány hónappal a halála előtt az Evansszal készült albumok műsorából Quincy Jones zenekarával adott koncertet Montreux-ben. A Modern Art Orchestra háromrészes koncertsorozata Miles Davis és Gil Evans legendás együttműködésén keresztül állít emléket az idén 100 éve született jazzikonnak. A jazztörténet három megkerülhetetlen albuma – a Miles Ahead, a Porgy and Bess és a Sketches of Spain – estjei nem pusztán ikonikus lemezek újrahangzó interpretációi, hanem egy közös zenei gondolkodás ívét rajzolják fel: a jazz és a klasszikus zene határainak kitágítását, a nagyzenekari hangzás újradefiniálását és a szólista–zenekar viszony forradalmi újragondolását. A sorozat egyszerre tisztelgés Miles Davis születésének centenáriuma előtt és a Modern Art Orchestra művészi hitvallásának megfogalmazása: a jazz hagyományából kiindulva, nyitottan keresni az új hangzásideálokat. Három koncert, egyetlen zenei gondolat különböző arcaival.

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...