David Helbock, az osztrák jazz egyik vezető alakja több ízben megfordult már az Opusban. Legújabb duóprojektje számára Julia Hofer basszusgitáros-csellistát kérte fel, aki eddig főként a popzenében szerzett hírnevet. Első lemezüket az ACT Music adta ki Faces of Night címmel, amely azonnal felkerült a The Times 2025 legjobb albumait tartalmazó listájára. Az albumon csendes, álomszerű kompozíciók keverednek groove-os jazzdarabokkal, amelyek mindkét zenész kézjegyét magukon viselik. A kivételes hangzásélményről találékony effektek mellett a zongora ütőhangszerszerű használata és a cselló és basszusgitár közötti dinamikus váltások gondoskodnak. A koncert egyike lesz azon ritka alkalmaknak, amikor a duóhoz az album mindhárom vendégzenésze: Harcsa Veronika jazzénekes, Lorenz Raab trombitás és a speciális perzsa gitáron játszó Mahan Mirarab is élőben csatlakozik.  

A Subtones műfaji határokon átívelő, dalközpontú szerzeményeivel néhány év alatt közönségkedvenc koncertzenekarrá vált a hazai jazzpop színtéren. Azért, hogy még közvetlenebbül tudjanak kapcsolódni a hazai közönséghez, a Fonogram-díjas Lángolj című lemezükön kizárólag magyar nyelvű dalok hallhatók, amelyek szövegét a zenekar tagjai mellett Szepesi Mátyás és Závada Péter írták. A Subicz Gábor trombitás által 2019-ben alapított Subtones Magyarország egyik legizgalmasabb szupergroupja. Jónás Vera és Kiss Flóra énekesnők érkezése a vokális formák irányába terelte a zenekart, olyannyira, hogy a 2022-es A Dal című műsor döntőjében a második helyen végeztek. „Rögtön az elején, amikor ez a felállás megszületett, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem a közlésvágy hajt. Olyan zenét szeretnék a Subtonesszal csinálni, amit nekem jó hallgatni. Sokszor felmerül, hogy jazz-e a Subtones zenéje. Számomra a jazz egy mindset: minél több lehetőséget nyitva kell hagyni, nem szabad teret engedni a megszokásból zenélésnek. Imádom, amikor nem tudom, hogy mit fognak játszani a többiek, és azok a kedvenc pillanataim, amikor kirúgjuk magunk alól a széket. Nagyon sokfajta elemből tevődik össze a zenénk, elég sokféle színpadon megfordulunk, TV stúdiótól a jazzklubokon át a dübörgő fesztiválokig. Én azt érzem, hogy mindenhol megállja a helyét a muzsikánk. A magyar dalszövegekkel a közönséghez szeretnénk közelebb kerülni. Úgy érzem, hogy itthoni környezetben az angol szöveg valamiféle elbújás, maszkviselés. A saját anyanyelvünkön sokkal instantabb a hatás, közvetlenül repül a dal a hallgató fülébe” - meséli a Subtones zenekarvezetője és ötletgazdája, Subicz Gábor.  

A Kuhn Fu improvizáción átszűrt pszichedelikus jazz rockjában Zappa találkozik a kabaréval, surf hangzások és metálos riffek lovagolják meg a Chattanooga Choo-Choo swingjét, miközben a megszülető hangokat Shakespeare, Brecht és Monty Python tartja keresztvíz alá. A Christian Kühn német gitáros-zeneszerző köré szerveződött együttes 2012 óta játssza azt a különös szépségű, energikus és eklektikus zenét, amely a tréfálkozás és a komolyság között egyensúlyozva mutat fityiszt mindenfajta zenei szemellenzőnek. Mostanáig hét stúdióalbumot jelentettek meg, hírnevüket pedig az is gyarapítja, hogy 2023-ban jelölést kaptak a Német Jazzdíjra.  

A Quartet sorsszerű véletlenek sorozatából született. 2022 decemberében Alex Hitchcock vendégeskedett Oláh Krisztián saját formációjában, és bár egy nagy járatkésés, illetve a karácsonyi forgalom a próbákat is jócskán megrövidítette, a két zenész az első pillanattól kezdve megtalálta az összhangot. Michelangelo Scandroglióval Krisztián egy spanyol jazzfesztiválon találkozott, és azóta is kapcsolatban maradtak az olasz nagybőgőssel, aki több ízben is fellépett vezető európai zenekarokkal Budapesten, többek között a BMC-ben is. Hamar összeértek a szálak, avagy kiderült, hogy „mindenki ismer mindenkit”, így Krisztián, Alex és Michelangelo közös kvartettet alapított. Krisztián hazánk egyik legkiválóbb dobosát, a legkülönbözőbb műfajokban is jártas Szabó Dániel Ferencet kérte fel, hogy csatlakozzon hozzájuk. A Quartet tagjai valamennyien zeneszerzői és zenekarvezetői feladatokat is ellátnak, így a repertoárjukon szinte kizárólag saját szerzemények szerepelnek. Darabjaikból nemcsak egyéni stílusok, ízlésvilágok és hatások rajzolódnak ki, hanem egyfajta összeurópai korszellem is, amelyet négy azonos generációba tartozó fiatal művész tud teremteni napjainkban, itt és most.

A Beyond the Pulse az improvizáció, az elektronikus rétegek és a kifinomult ritmikai szerkezetek ötvözésével hazudtolja meg a műfaji korlátokat, nyers és immerzív hangzó teret hozva létre. A négy zenész közös munkáját a hangzás hagyománytörő, nemlineáris megközelítése és töredezett szekvenciák határozzák meg, míg a spontaneitást szándékolt precizitással egyensúlyozzák ki. A textúrák iránti érzékenység, a lüktetés egyszerre alapként és interferenciaként való felfogása, illetve a fragmentálás módszerének dinamikus kölcsönhatása alakítja ki azt a zenei környezetet, amelyben a darabok szerkezete a valós idejű művészi párbeszéden és intuíciókon keresztül ölt testet – egyszerre zsigerekre ható és intellektuális, atmoszférikus és megfogható alkotásokká állva össze.  

A belga jazzszíntér ötletbőségéből sarjadt Dear Uncle Lennie rövid hangszeres formákon keresztül kísérletezik a klasszikus dalszerzés és a szavak nélküli történetmesélés erejével. Camille-Alban Spreng, Benjamin Sauzereau és Marco Giongrandi szokatlan, gitár-zongora-bendzsó hármasának első albumán a haiku költészettől inspirált darabok teremtettek meg egy képzeletbeli világot a maga helyszíneivel és szereplőivel. A BMC Records kiadásában 2025 szeptemberében megjelent második lemezük, a Sister Juniper hasonló pillanatképek gyűjteménye: az evokatív dalcímek mögött egy egész családi eposz sejlik fel. Az album a folktól a repetitív-minimalista zenéig, a jazztől a countryig számos hagyományt és műfajt érint, anélkül, hogy bármikor is megállapodna egynél. A miniatűrökhöz hosszabb, összetett narratívájú szerzemények társulnak, és a trió univerzumának tágulásáról árulkodik Joachim Badenhorst klarinétos vendégszereplése is. Az együttes élőben mutatja be az albumot az Opus színpadán.  

„Valahogy olyan ritkán sikerül igazán nyugodtan zenélni. Időtlen muzsikát létrehozni – pedig mindannyian vágyunk erre.” Ebből a belső igényből született meg a Surround of Silence projekt. Weisz Gábor, Hock Ernő és Lisztes Jenő formációjának zenei világát az amerikai spirituális jazz szabadsága, a 20. század eleji európai klasszikus miniatűrök finomsága és a 80-as évek japán ambient zenéinek letisztultsága inspirálja. Repertoárjuk saját szerzemények mellett olyan ikonikus alkotók műveinek átirataiból épül fel, mint Federico Mompou, Maurice Ravel, Hiroshi Yoshimura vagy Pharoah Sanders. Előadásaikban nem a dinamikai csúcsokat, hanem a változatlanságot és a meditatív mozdulatlanságot keresik – meghívva a hallgatót egy közös, csend köré font belső utazásra.

Balázs Elemér dobosként és zeneszerzőként egyaránt a magyar jazzszíntér meghatározó alakja, akinek összetéveszthetetlen dobjátéka közel száz lemezen hallható. 2000-ben alapította és azóta is vezeti hazánk egyik legnépszerűbb jazz-zenekarát, a Balázs Elemér Groupot. A magyar jazz számos kiválóságával, köztük Lakatos Ablakos Dezsővel, Babos Gyulával, Dés Lászlóval, Gadó Gáborral, Pege Aladárral, Snétberger Ferenccel, Szakcsi Lakatos Bélával és Vukán Györggyel játszott, és olyan együttesek tagjaként is sikereket ért el, mint a Trio Midnight, a No-Spa, a Balázs József Quintet vagy a Szakcsi Jr. Trió. Kimagasló pályatársaival alakított kvintettjében ezúttal a free jazz úttörője, Ornette Coleman előtt tiszteleg. „Régóta szerettem volna egy ilyen jellegű lemezt készíteni, és úgy éreztem, Coleman művei tökéletes alapot adnak hozzá. A free jazz stílusban a szabadság a fő cél, de ez nem azt jelenti, hogy összevissza lehet játszani. Az volt a célunk, hogy őszintén, mélyen és rendszerbe foglalva közvetítsük a mondanivalónkat – ez a legfontosabb zenész és közönség számára egyaránt.”

Gyémánt Bálint a magyar jazzszíntér egyik meghatározó művésze, akit a zene minden formája őszinte kíváncsisággal vonz. Nyitottan fordul új műfajok és stílusok felé, folyamatosan keresve azokat az impulzusokat, amelyek gazdagítják saját hangzásvilágát. Hagyományteremtő módon idén is az Opus Jazz Club színpadán adja az év első triókoncertjét. Az est során a közönség bepillantást nyerhet az idei év művészi irányvonalába: hangsúlyosabb akusztikus hangzásokkal, szabadabb improvizációkkal és a minket körülvevő világ zenei lenyomatával.  

A montreux-i versenygyőztes, Máté Péter-díjas Szőke Nikoletta az ország egyik legnépszerűbb jazzénekesnője. A hazai koncerttermek és fesztiválok mellett nagy sikerrel lépett fel New Yorkban, Tokióban, Brüsszelben, Koppenhágában, Londonban és Berlinben is, énekelt többek között Michel Legrand-nal, Bobby McFerrinnel, Kurt Ellinggel és Gregory Hutchinsonnal. Eddig hét szólólemeze jelent meg, a Moonglow címmel kiadott legutóbbi album producere a Grammy-díjas Helik Hadar volt. Szőke Nikoletta énekesi pályája kezdete óta a könnyen befogadható vokális jazz elkötelezett képviselője; 2006-ban első országos turnéjával egyik legnagyobb példaképe, Ella Fitzgerald előtt tisztelgett. Ezen a koncerten az Ella által híressé tett standardek, a legikonikusabb dalai hangzanak el, a jazz aranykorára jellemző hangszerelésekkel. A koncert fényét az ország legkiválóbb zenészeiből összeállt zenekar emeli.  

Kifinomult tört ritmusok, modern basszusmenetek, erőteljes szaxofondallamok, dús harmóniák és tágas, kiszámíthatatlan improvizációk jellemzik az Analog AI zenei nyelvét. Két nagysikerű albummal, a Broken Circles és a Melt című lemezekkel a háta mögött Jure Pukl – Szlovénia egyik legelismertebb jazzmuzsikusa – régi zenészbarátaival együtt alapította ezt a merész együttest, amely a mesterséges intelligencia előretörésére ad művészi választ. A kvartett eltökélten áll ki amellett, hogy a zene csak úgy őrizheti meg teljes hatását, szépségét, vadságát, líraiságát és érzékiségét, ha élő zenészek játsszák, a pillanatban, valós közönség előtt. Erről tesznek tanúságot jelenlegi turnéjukon is, ahol a 2025 novemberében megjelent albumuk anyagát mutatják be.  

A Kisgyörgy Ilka énekes által életre hívott nemzetközi felállás erdélyi népdalokat szólaltat meg a hagyományos kereteken túllépve. A DUNYHA egyedi hangzását a kollektív szabad improvizáció nyelvezete adja, kiegészülve a doom metal és punk elemeivel. A zenei megközelítés sajátos atmoszférát teremt, amely egyszerre idézi meg a népzene gyökereit és helyezi azt kortárs, kísérleti kontextusba. A zenekar koncepciójában hangsúlyos szerepet kapnak az „érintetlen fülek” – olyan zenészek, akik a hagyományon kívülről érkeznek, így új nézőpontból tudnak kapcsolódni ehhez a zenei anyaghoz. A projekt célja nem a hagyomány felülírása vagy megkérdőjelezése, hanem a népdalok lélektanának egy intenzívebb bemutatása. A zenekar nevét a magyar népnyelvben ismert, archaikus, mégis mélyen a kollektív tudatunkba beépült szó ihlette: dunyha. Ez a hagyományos, vastag takaró egyszerre jelent meleget és védelmet, de sűrűsége révén akár elnehezedő, fullasztó érzetet is kelthet. Egyszerre puha és fojtogató – ahogyan a népdalok is: vigaszt nyújtanak, mégis mélyen fájdalmasak; gyönyörűek, ugyanakkor súlyos terheket hordoznak. A koncepció középpontjában a népdalok érzelmi világa áll. Ezek a dalszövegek hordozzák elődeink érzéseit, fájdalmait, és segítenek megérteni az örökségünket, egészen a paraszti generációkig visszanyúlva. Gondosan ápolt népzenei hagyatékunk visszatérő témái az engedelmesség, vágyak elfojtása, a tiltott szerelem, a halálfélelem vagy épp halálvágy, a háborúk megrázó emlékei. A DUNYHA sötét, kísérleti zenei közege még inkább kiemeli azt a búskomorságot, amely ezekben a dalokban rejlik – ezáltal mélyebben kapcsolódhatunk hozzájuk. Ezek a dalok nemcsak múltidéző relikviák, hanem ma is élő érzelmi üzenetek.

Megújult műsorral érkezik a Daveform Quintet az Opus Jazz Clubba, Cseh Péter gitárművésszel kiegészülve. A gitárnak nagy szerep jut ebben a repertoárban, hiszen az együttes tavasszal a világhírű Kurt Rosenwinkellel rögzítette legújabb lemezét. A kortárs jazz műfajában alkotó zenekar egyedi módon ötvözi az amerikai, balkáni és skandináv zenei elemeket, nagy teret engedve az improvizációnak. Műsorukban a kortárs klasszikus zenei inspirációk éppúgy felfedezhetők, mint a modern groove-ok zsigerekre ható energiái. A zeneszerző és dobos Szegő Dávid, illetve a jazz hazai kiválóságai garantálják az eksztatikus élményt minden hallgatónak.  

A modern francia jazz kulcsfigurája, az OZMA több mint 20 éve járja a világot. Eddig 8 albummal és több mint 600 koncerttel szálltak síkra egy olyan zenei világ mellett, amely egyszerre közérthető és merész, és szívesen kísérleteznek az interdiszciplináris együttműködésekkel is, hogy univerzális, életteli és ízig-vérig kortárs alkotásokat hozzanak létre. Öt év hallgatás után 2025 tavaszán jelentkeztek új albumukkal. A The Day We Decided to Live at Night – amelynek anyagát a dobos-zenekarvezető Stéphane Scharlé jegyzi – továbbra is a jazz, a metál és a rock alapjain áll, ötvözve azt a fulbék zenéjéből és keleti énekstílusokból merített elemekkel, illetve elektronikus hatásokkal. A szerteágazó inspirációk örömteli és közlékeny hangzásvilágot alkotnak: bár a The Day We Decided to Live at Night akár egy disztópikus sci-fi noir zenéje is lehetne, a zene sohasem zuhan búskomorságba. Épp ellenkezőleg, vibráló intenzitással és energiával buzdít arra, hogy legyünk nyitottak, mozduljunk együtt a változással, és engedjük, hogy mások gazdagítsanak minket.  

A zenekarvezető Pataj György 1997-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán. Itthoni és külföldi tehetségkutató versenyeken elért előkelő helyezéseit követően az elmúlt másfél évtized során olyan neves hazai muzsikusokkal játszott, mint Pege Aladár, Kőszegi Imre, Babos Gyula, vagy a Cotton Club Singers. Saját zenekarát 2009-ben alapította meg, amely néhány tagváltást követően a budapesti jazzszíntér négy kiváló muzsikusával állandósult. A formáció a 60-as, 70-es évek hard-bop irányzatát képviseli: hangzásuk hűen tükrözi a műfaj kiemelkedő egyéniségei (Miles Davis, Art Blakey, Freddie Hubbard, McCoy Tyner, Lee Morgan, Benny Golson, Cannonball Adderley) által vezetett együttesek világát.

A kétszeres Echo-díjas svájci énekes, Andreas Schaerer egy igazi vokális akrobata, aki a műfaji keretekre fittyet hányva, játékos és spontán módon mozog a legkülönfélébb zenei közegekben, lélegzetelállító technikájával és színpadi jelenlétével egyaránt lenyűgözve a közönséget. Legújabb duójában Daniel Garcia Diego spanyol zongorista a partnere, aki a flamenco, a jazz és a klasszikus zene egyedi ötvözetében tesz tanúságot hangszeres tudásáról és érzelmi mélységéről. A két művész 2024-ben találkozott először, amikor a Francia Jazzakadémia mindkettejüket az év jazz-zenésze címre jelölte. Néhány percnyi közös zenélés után döntöttek úgy, hogy együttműködésbe kezdenek, a tavalyi év bemutatkozó koncertjeit követően pedig idén már turné keretében járják Európát.

Ez a koncert nemcsak azért lesz különleges alkalom, mert az Ágoston Béla QRtet bemutatja Joculator City című lemezanyagát, hanem azért is, mert vendégként csatlakozik hozzájuk Okazaki Masato, aki a dallang (éneklő fűrész) Budapesten élő japán mestere. Masato szülőhazájában magyar szakot végzett, és Bartók Béla életművének rajongójává vált. Ez a közös látásmód inspirálta a QRtettet Bartók néhány témájának improvizatív előadására. A jazzkvartett hagyományos hangzása így kortárs zenei hangulatokkal váltogatja majd egymást Ágoston Béla stílusában, amelybe a népzene és a free jazz elemei is beszűrődnek, fűszerezéséről pedig finom humor gondoskodik.

Az örmény származású David Yengibarian 1995-től Magyarországon folytatta zenei tanulmányait, ahol idővel az egyik legkeresettebb jazz- és világzenei előadóvá, zeneszerzővé vált. Hét saját lemezt jelentetett meg, illetve számos színházi és filmzenét is komponált. Népi ihletésű zenei világának fő forrása az örmény zenei hagyomány, az európai és amerikai jazz és improvizatív zene, illetve az argentin tangó és az azt megújító Astor Piazzolla életműve. Trióját mindenekfelett az improvizációra támaszkodó, szuggesztív és érzelemdús előadásmód jellemzi. A zenekar az utóbbi években több kiemelkedő hazai és külföldi vendéggel lépett színpadra, amilyen például Lukács Miklós, Tony Lakatos vagy Gevorg Dabaghyan. Repertoárjuk gerincét ezen a koncerten saját kompozícióik teszik ki, de balkáni és latin dalok is felbukkanhatnak a műsorban.  

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

A Blue Note lemezcég jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A híres, kék hangjegyes címkével ellátott albumok 1945 után a bebop úttörőit, majd a hard bop korszak meghatározó kiszenekari felvételeit rögzítették – ezek a jazz örök csúcspontjaivá váltak. A Modern Art Orchestra szólistái az első nagy korszak felvételeiből kiindulva idézik meg újra a kék-fehér címkés lemezeken rögzített pillanatokat. Friss, elementáris erő buzog erről a lemezről, amelynek már a bekonferálása is legendás: We have something special down here in Birdland this evening – mondja a mikrofonba Pee Wee Marquette. És az is volt, valami nagyon különleges. Ezt a konferálást mixelte a Cantaloop-ra az US3. Blakey legalább olyan fantasztikus zenekarvezető, mint dobos, bár a verővel is iskolateremtő volt óriási crescendókra épített, vihart keltő szólóival. A zongorista Horace Silver itt még a Blakey kvintett tagja, de később együtt megalapítják a Jazz Messengerst. Leginkább Blakey-ék által születik meg a Blue Note-hoz köthető hangzásideál, ami évtizedekig a jazz alapképlete lett az egész világon, és ma is épp olyan friss, mint 1953-ban. 

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...

Részletek hamarosan...